Mit tegyek szülőként?

Tegye fel a kezét, akit még sohasem csúfoltak!

Csodálkoznék, ha lenne ilyen ember… Mindenkit lehet csúfolni valamiért és ez vagy gyerekkorban, vagy felnőttkorban -igen, ilyenkor is- megtörténik. Mégis, mikor a gyerekünkkel történik, a szívünk szakad meg érte és különféle reakciókat vált ki belőlünk. Van, aki azt tanácsolja neki, csúfoljon vissza! Van, aki azt, hogy ne is figyeljen rá oda. Van, aki azt, hogy üsse meg a csúfolót, mutassa meg, hogy ki az erősebb és akkor majd nem bánt többet! És biztos van még egy csomó más lehetőség is. Most megosztok veled egyet, én hogyan csináltam. Amikor az én egyik gyerekem sokadik alkalommal jött haza sírva és szomorúan az oviból, hogy már megint csúfolta őt XY, és megtiltotta neki, hogy ő is beálljon játszani ezzel vagy azzal a játékkal, akkor már tudtam, hogy nem elég, amit eddig mondtam erre: Ne foglalkozz vele, hisz nem igaz rád, amit mondott neked. Vagy: Lehet, hogy irigységből csúfol, vagy az is lehet, hogy szeretné, ha barátkoznál vele és bosszantja, hogy neked nem ő a barátnőd. Vagy: Mondd meg neki, hogy ne mondjon rád ilyet, mert ez rosszul esik neked. Vagy: Szeretnéd, ha én beszélnék vele? Vagy: Te is ugyanúgy játszhatsz a játékokkal, mint ő, vagy bármelyik kisgyerek az oviban…Szóval, az ember próbálkozik, hogy segítsen a gyerekének, de tudja, hogy felnőttként mennyivel egyszerűbb ez az egész és annyira szeretné megóvni a gyerekét, de sajnos nem lehet…nem tudjuk, nem vagyunk ott vele minden pillanatban, ráadásul neki is meg kell tanulnia, hogy mit tud ő saját maga. Szóval, a szerepjátékot hívtam segítségül.Eljátszottam XY-t és megnéztük, hogyan reagál rá a lányom. Miket mond, hogyan mondja, stb. Persze, én sem adtam fel könnyen – ahogy XY sem tenné :)- így többféle reakciót is kipróbáltunk. Majd megbeszéltük, hogy melyik az, amelyiket meri mondani és melyik az, amelyiket nem. Majd a valóságban megbeszéltük, hogy sikerült, ki, mit válaszolt.

ÉÉÉSSS, segített neki!!!!Mert erősítette az önértékelését, az önbizalmát, segítette legyőzni az ismeretlentől való félelmét. Javaslom, hogy ha ilyen szituációba kerültök, próbáljátok ki. A játék csodákra képes.

Ez nem más, mint a “mintha”játék. Tudod, amikor úgy csinálnak a gyerekek, mintha tanárok, mintha rendőrök lennének, mintha repülnének, mintha sütnének. Te is játszottad ezt gyerekkorodban! Leginkább az óvodáskorra jellemző, de én azt gondolom, valójában sosem növünk ki belőle. És ez jó, használjuk ki! A gyerek azért játssza ezt, mert így készül fel az életre. Mert ezzel tanulja meg, hogy működik a világ. De lépjünk most egy nagyot: Te vagy én miért ne tehetnénk ugyanezt? Miért ne készülhetnénk fel mi is így az életre? Miért ne játszhatnánk el azt a szituációt, hogy te, mint alkalmazott, oda mész a főnökhöz, mert úgy érzed, járna neked fizetésemelés, én pedig eljátszom a főnököd. Megnézzük játékosan hogy reagálhat, milyen reakciói lehetnek és az, hogyan hat rád. Vagy akár fordítva. Miért ne bújhatnál a főnököd bőrébe, hogy meg tudd, ő mit él át? Gondold csak át, mit nyernél azzal, ha több helyzetet kipróbálhatnál, megnézhetnéd mi a nyerő viselkedési forma!  Megtapasztalhatod, milyen apróságon múlik olykor egy helyzet sikeressége, nem beszélve a saját sikerélményünkről, amit okozhatnak ezek a gyakorlatok! Szóval, bátran próbáld ki a gyermekeddel a fent leírtakat, természetesen más helyzetekben is alkalmazható. Ha pedig Te is szívesen kipróbálnád, hogyan működnek ezek a játékok a Te életedben, várlak a programok valamelyikén!

Érdekelnek a programok!

Mi a helyzet az általános iskolás gyerekeknél? Hát, sajnos a csúfolódás, kibeszélés, kiközösítés jelen van ebben a korban is, mégpedig elég erőteljesen. Beszéljünk picit a felsősökről. Égető és fájdalmas probléma ez náluk is, csak kevesebbet hallhatunk erről tőlük, mi szülők. Miért? Talán nem bíznak bennünk? Nem csak erről lehet szó. Többnyire az a visszajelzés érkezik hozzám, mikor játszom ezzel a korosztállyal, hogy cikinek érzik elmondani a szüleiknek, hogy ilyen bajba kerültek, hisz ők már nagyok és úgy érzik, egyedül kell megoldaniuk, kezelniük ezt a problémát. Ehhez pedig nagy bátorság kell és az, hogy a fiatal tisztában legyen az értékeivel, helyén legyen az önismerete, önbizalma. Ebben tudjuk mi szülők leginkább segíteni, támogatni. Elmondani nekik, milyen csodálatos emberek. Hangsúlyozni, hogy mik az erősségeik, erényeik. Megerősíteni őket abban, hogy nem érdemlik meg a kiközösítést, vagy csúfolást. Tedd meg néha szülőként, hogy megkérdezed tőle, szokott e nehéz helyzetbe kerülni az osztálytársai között. És hallgasd is meg figyelmesen a választ. Megvédeni mindentől nem tudjuk a gyerekeinket. De mellettük állni, támogatni, erősíteni őket, minden életkorban lehet.

Ha pedig úgy érzed, jót tenne a gyermekednek egy színházi és drámás formákat alkalmazó stresszoldó, önismereti, önbizalomerősítő program, akkor van rá lehetőség!

Érdekel a program!