Mit adhatnak a gyermekednek, mit adhatnak Neked a színházi, drámás formák, játékok?

 5+1 ok, ami eloszlatja a kételyeidet!

Ne legyenek kifogások… Tegyük csak gyorsan rendbe!

1. Csak az exhibicionistáknak való, és nem a befelé forduló, zárkózott embereknek!

A gyerek résztvevők nagy része először nem önszántából jön. Nem a gyerek választja szabadidős programnak a színjátszó és/vagy dráma csoportokat, színházi formákat alkalmazó programokat, hanem a szülők. Ennek két oka van: az egyik, hogy a gyerek nagyon jól “színészkedik”, hát majd ott megteheti, a másik pedig, hogy annyira gátlásos és visszahúzódó, hogy majd ott feloldódik.
Na, de ennek a szülői döntésnek én csak örülni tudok.:) Nem is a felsorolt két ok miatt- bár azokban is lehet igazságtartalom, még ha túlságosan kategórikus is ez a vélemény – hanem a sok-sok egyéb pozitív hatása miatt, amikre hamarosan rátérek és amelyek gyereknek, felnőttnek egyaránt hasznos és építő lehet. A felnőtteknél azt tapasztalom, hogy a kíváncsiság a hajtóerő. Annyi módon próbálkoztunk már önmagunk megismerésével, a problémáink kezelésével, hogy nyitottak vagyunk valami újra, valami másra, ami kiszakít a megszokottból, ami feltölt, ami új lendületet ad. Ezek az alkalmak, pont ezt tudják nyújtani Neked!
De kanyarodjunk csak vissza a tévhithez.
Sok visszahúzódó, gátlásos ember van, akinek problémát jelent bekerülni egy új társaságba, legyen az gyerek vagy felnőtt. De az a tapasztalatom, hogy nekik csupán több időre van szükségük ahhoz, hogy kialakulhasson a biztonságérzet. Ezt mindenki könnyen fel tudja mérni, hogy ahol van, akikkel van, az számára mennyire komfortos, mennyire biztonságos közeg. A programjainkon törekszünk arra, hogy minél előbb kialakuljon az oldódás, felszabadulás, de mindenkit hagyunk az egyéni tempójában és kedve szerint részt venni. Nincs kényszer, nincs kell, csak lehetőség! A lehetőség arra,hogy annyit vegyen ki ebből a helyzetből, amire neki most szüksége van!
Ha úgy érzed, jót tenne Neked egy kis feloldódás, önbizalom-erősítés, bátrabb kiállás önmagáért, akkor gyere el valamelyik programunkra és meglátod mennyivel könnyedebben, felszabadultabban, vidámabban, energikusabban mész haza! Várunk!

Érdekelnek a programok!

2. Nem nekem való a színészkedés!

Az Énzóna-klub programjai nem vállalnak színészképzést, így azt sem várjuk el, hogy színészként viselkedjenek a résztvevők…Bár színházi formákat használunk, nem a színházi esztétika a cél, hanem egy formában, vagy egy alkotási folyamatban való gondolkodás, jelenlét. Készíthetünk például jeleneteket egy program során, de nem a produktum a fontos, hanem az odáig vezető folyamat.

A jelenetek készítését megelőző beszélgetések, ráhangoló játékok, a figyelem sűrítése, az egymás véleményének elfogadása, a saját véleményünk megfogalmazása, a koncentrálás gyakorlása, a hibázás lehetősége, megengedése...hogy csak párat soroljak. Azonban ha az a jelenet megszületik,hatalmas sikerélmény a résztvevőknek, hisz az ő gondolatai színházi formákba rendezve tükröződik vissza. Ezzel segítjük a résztvevő önismeretét, reflektálását önmagára és másokra.

Ezt olvastad már?

3. Aki nagyon lámpalázas, nem való egy ilyen programra 

Lehet, hogy Te is beszélted már le magad vagy a gyermeked ilyen meggondolásból? Gondolj bele, talán pont, hogy érdemes dolgozni ezzel a dologgal. Hasznunkra fordítani, vagy épp oldani az ezzel kapcsolatos stresszt, hisz ez megtérül:  kamatoztathatod a munkában, az iskolában.

Biztos, hogy van a lámpaláznak olyan foka, ami nem hasznos energiát termel. De ez azt is jelenti, hogy bizonyos mértékben “használhatjuk” is, pl. jó hatással lehet a koncentráltságra. 

A programokon való részvétel folyamán pedig a stressz nagymértékben csökkenhet, hisz kezelve van, játékokkal, beszélgetésekkel, elfogadással, partneri viszony erősítésével, egyértelműsítésével.

A videóban találsz még egyszerű tippeket astressz kezelésére!

4. Nem való az nekem, mert nehezen nyílok meg idegenek előtt.
Mindenkinek van az életében olyan hely, olyan közeg, ahol biztonságban érzi magát. Ha nincs, akkor keresi ezt a közeget. Kamaszkorban kiemelten fontos, mert erőteljesen formálódik, alakul a személyiség, fontos a társak véleménye, visszajelzése, az információk begyűjtése önmagunkról. Egy elfogadó közösség tagjának lenni, nagyon jó és biztonságos érzés. Egy hely, ahol kifejezheted magad. Olyan emberek vesznek körül, akik előtt vállalhatod a véleményedet, Akik között önmagad adhatod. Akik között felfedezheted, megismerheted önmagad. Akik nem lehúznak, hanem felemelnek. Ezek a dolgok történnek egy jó közösségben.Közösség alatt nem csupán egymást jól ismerő embereket érthetünk, vagy olyanokat, akik évek óta rendszeresen találkoznak. Közösségként beszélhetünk egy alkalommal összegyűlt emberekről is, pl. ha hasonló a céljuk. Vagy a hobbijuk, vagy a lakóhelyük, vagy a játékkedvük, vagy az önismeretre való igényük, stb.

Ugye most már nem kérdés, hogy kinek való?!

Gyereknek, kamasznak, felnőttnek egyaránt.

5. Nem vagyok tehetséges!
Tehetség mindenkiben van, kérdés, hogy kiderül e, hogy miben tehetséges valaki. De hogy kit tartunk tehetségesnek?.Azt hiszem ezekről a kérdésekről napokig lehetne beszélni.
Az önkifejezéshez és önmegismeréshez segítségül vett színházi formák használatakor pl. felnőttekkel az élmény- napokon, azért más a helyzet.

A színházi formák közelebb visznek minket valami (helyzet, probléma, nézet, vagy egy másik ember) mélyebb megfigyeléséhez, megértéséhez.

A valóság utánzása, az úgy csinálni, mintha ebben vagy abban a helyzetben lennél, úgy csinálni, mintha ezt és azt mondanád, nem tehetség kérdése. A célja sem kizárólagosan valamiféle színházi esztétika, hanem sokkal inkább egy tanulás önmagunkról, tanulás a másik emberről, a világunkról, amiben élünk. Ehhez nem a tehetség a legfontosabb, hanem a kíváncsiság, őszinteség, nyitottság,

Ezt olvastad már?

5+1 Nincs időm ilyen bohóckodásra!

Fontos megtapasztalást, megélést, önismeretet, önbizalomépítést, felszabadultságot, nevetést, felismerést, élményt adnak ezek a játékok. A játék szó mégis okozhatja azt az érzetet bennünk, hogy valami olyan dologról van szó, ami nem vehető komolyan. De mindenképp szeretném eloszlatni ezt a tévhitet. A játék igenis komoly dolog. A játéknak-még a legegyszerűbbnek is- pontosan és gondosan kitalált szabályai vannak, melyek betartásával születik meg az élmény a játék folyamán.

Minden játéknak célja, miértje van.

Ha csupán az a cél, hogy felszabadítson és nevessünk egy nagyot, vagy feloldódjon, hát már arra is azt mondom, ez óriási! De ez mellett mennyi minden más cél is lehetséges, elérhető,megvalósítható még a játékokkal. Olyan tapasztalatokat nyerünk általuk, melyeket használhatunk a hétköznapi életünk során, a munkánkban, a kapcsolatainkban, személyes fejlődésünkben. Az, hogy mire szánunk időt, az valóban jó és fontos kérdés. Milyen tevékenységekre szánsz időt nap, mint nap? Vannak közöttük olyanok, melyek testi-lelki-szellemi épülésedet szolgálják?

Ha a válaszod mindháromra igen, akkor gratulálok Neked és csak biztatni tudlak, hogy így tovább. De sokszor látom azt, hogy a kamaszok is és mi, felnőttek is iszonyatosan leterheltek vagyunk. Próbálunk folyton mindenhol megfelelni. Néha ettől ma nagy nyomástól lebetegszünk, aztán pedig folytatunk mindent ugyanúgy. Mert hajt minket valami… Társadalmi elvárás, mások által felállított követelmények, önmagunk felé támasztott elvárásaink, amitől úgy érezzük, sosincs vége. Ki kell tudni szállni a mókuskerékből! Pihenőt és énidőt kell adni magunknak! Így lehet egyensúlyt teremteni az életünkben. 

Miért is ne próbálná ki a gyermeked is a kifejezetten kamaszoknak készült stresszoldó, önismereti, önbizalomnövelő programunkat? 

Érdekel a program!
 

Jól érzem, Te is kedvet kaptál? Örülök neki! Miért is ne? Miért kellene nem-et mondani ilyen jó dolgokra?!

Érdekel a program!