Mi a viszonyod a testedhez? 

Testkép

Vézna kislány voltam, aki nem szeretett enni. Vagyis ez így nem teljesen igaz. Enni szerettem, csak időpocsékolásnak éreztem. Elvette az időt a játéktól és a barátnőkkel való együttléttől. Így Anyukám mindig megebédeltette a barátnőimet is, hogy legyen kedvem enni. Olyankor mindig jó étvágyam volt.

Aztán a gimiben már állandóan az volt a bajom, hogy kövér vagyok. Persze a legeslegjobb barátnőm meg a nagyon vékony fajta. Én nem fogyok, azért nyavalygok, ő nem hízik, azért nyavalyog. Jól kiegészítettük egymást 🙂

Persze nem voltam igazából kövér ahogy a barátnőm sem volt csontsovány…Szóval, asszem ez a tipikus “nem tudom magam elfogadni olyannak, amilyen vagyok” korszak volt. Nagyon nem volt rendben a testképünk. Ha tökéletesek lettünk volna, akkor sem lett volna jó. 

“A testkép gyermekkortól kezdve alakul ki az emberekben, elsősorban a saját test érintés, mozgás és látás alapján történő feltérképezése, valamint a másokkal folytatott érintkezés, kapcsolat és a testi tapasztalatok alapján. A testkép lehet tudatos és tudattalan,”

Bővebben ITT olvashatsz róla.

Mindenesetre az a fránya 2-4 kg már elég zavaró és látványos tudott lenni. Pont az a súly, ami, jaj, ne már, miért kell ez…Aztán huszonévesen voltam a legjobb formámban. Ami érdekes ebben, hogy ezt csak utólag látom így. Nagyon erős kapocs van a súlyunk és az önértékelésünk között. Van, ami nehezen hagyja, hogy tetszen az, ami van.

/Az online önismereti kurzusom segítségedre lehet az önelfogadásban, önértékelésben. Bővebb infót ITT találsz./

Aztán az első várandósság 18-20 kg -t is hozott. Akkor viszont gyönyörűnek láttam magam. Bele sem gondoltam, hogy a szülés után marad rajtam jó pár kiló, amivel nem fogok tudni mit kezdeni. A szülés is csodálatos élmény volt, erről meséltem már nektek ITT, de valóban nagyon nehéz volt elfogadni, viselni, az azutáni testem. Emlékszem, hogy mennyire megijedtem, mikor megláttam szülés után a hasam és nem volt olyan jelentősen visszahúzódva, ahogy én azt reméltem. Azt mondták, a szoptatás fogyaszt. Hát, nálam ez sem jött be. Rólam egyáltalán nem olvadtak tőle a kilók, pedig sokáig szopiztattam a lányaimat. Persze, ahogy teltek a hónapok az első lányom születése után, kezdtem leadni a felesleget, kezdtek visszaállni az eredeti formáim. Aztán megállt a fogyás és 3-5 kilótól egyszerűen nem sikerült megszabadulnom. Aztán ismét várandós lettem. Ugyanannyi lett a súlyom, mint először. Ez is érdekes, mert most tornáztam is végig a várandósság alatt.

És aztán nagyon érdekes dolog történt. Megkédeztek, hogy visszamegyek e játszani, elvállalok e egy előadást. Abban 3 női karaktert kellett megformálnom. (Schwajda György Szent család című drámájából készítettünk résztvevő színházi előadást.) Arra gondoltam, ezt nem lehet ilyen súlyfelesleggel, mert befolyásolja az alakítást. Egyszerűen nem lesz különbség a karakterek között, ha ilyen marad a testalkatom. Vagy legalábbis nagyon nehéz dolgom lesz. Le kell addigra fogynom! Kivettem a szekrényből a régi, kedvenc, szakadt farmeremet és eldöntöttem, ebbe bele fogok addigra férni. Ez nem kérdés. És így lett! Minden fogyókúra nélkül. évekig tök jól elvoltam a súlyommal, a testemmel. Minden visszaállt a régi kerékvágásba, jól éreztem magam a bőrömben.

És aztán leszoktam a cigiről. Azt hiszem, egyszer erről is írni fogok, hogyan történt, hátha segít másnak is a sztorim. Ez viszont azzal járt, hogy jöttek a kilók újra észrevétlenül és megállíthatatlanul. Egyszer már történt ilyen. Mármint, hogy leszoktam, meghíztam, újra cigizni kezdtem és újra lefogytam. 

Azt gondolom, sok múlik azon, miket tárolunk a fejünkben önmagunról. Mit hittünk és fogadtunk el, amikor mondták nekünk. Mennyit hallottunk életünk folyamán negatív vagy épp dícsérő szavakat a külsőnket illetően. Milyen gondolatokat tápláltunk mi magunk a fejünkben? Dogmák, előítéletek, ideák, berögződések is alakítják az életünket, gondolatainkat és a testünket.  Életünk sok területére rátelepedhetnek ezek. Erről ITT írtam korábban.

Az, hogy a nekünk tetsző, ideális alakot elérjük, vagy őrizzük, motiváltság kérdése is. Mennyire fontos ez most nekünk? Mi a mozgatórugó? Vajon mi az, amitől néha erőfeszítések árán sem, néha pedig könnyedén vagyunk jóban magunkkal és a testünkkel.

Ezért kerestem fel 4 testedzőt, akiknek ugyanazokat a kérdéseket tettem fel motivációval, edzéssel, étkezéssel kapcsolatban!

Ha kíváncsi vagy rá,  ITT találod!