Anyaság és önértékelési problémák

Super Mom létezik?

Ó, hát a legcsodálatosabb érzések egyike édesanyává válni! Ezt állítom én is, kétgyermekes anyukaként. 

DE, hogy mennyire nehéz, aggasztó, kétségbeejtő, frusztráló, fárasztó, milyen érzelmi hullámvölgyben érzed magad,

milyen önértékelési problémákkal küzdesz közben,

arról is írni akarok!

Nem pszichológus vagyok, hanem színész-drámatréner. Viszont anyuka!

Szóval, ez az én történetem.

Ha hasonlít a tiédhez, ha magadra ismersz mégis, miközben olvasod…hát, az nem a véletlen műve!:)

super mom létezik?

Ott kezdődött, hogy onnantól kezdve, hogy megtudtam, egy kis élet fejlődik bennem, a nagy boldogság és igazi öröm mellett megjelent bennem a félelem és az aggódás is. Utóbbi azóta sem múlt el. Azt sejtem, már nem is fog. Ez az anyasághoz tartozik nálam, pedig szívesen kivenném a képletből, mert néha egész bénító tud lenni…Mint az a kérdés, amit folyton kérdezel magadtól, akárhány éves is a gyereked, hogy vajon jó anya vagyok e…

Féltem, hogy tudok e mindent ahhoz, hogy úgy fejlődjön ott bent, ahogy kell és aggódtam, hogy minden rendben van e vele. (Úgy lett, mindkétszer)

Aztán olvastam a baba-mama újságokat, meg bújtam a netet a témában, hogy felkészült legyek, átlássam a folyamatokat.

(Most ugyebár ez az írás a nehézségekről szól és egy folyamatról, ami bennem végbement, de ha érdekel, amit a szüléseimről írtam, amelyeket egyébként csodaként, extázisként éltem meg, ITT találod.)

Valahogy az én szemem elé csak kétféle cikk került. Ami vagy a felhőkben járó boldogságról szólt, vagy borzasztó és véres horrorisztikus szülésekről. Hm. Hát, olyankor aztán már akárhogy is félsz, nincs mit tenni,  ki kell jönnie annak a gyereknek 🙂

De az első igazán sokkoló élmény a szülés utáni 3 napban ért, a kórházi tartózkodásunk alatt. Erre engem senki nem készített fel, erről sehol sem olvastam. Ott vagyok az újszülöttemmel- akit rendesen még megfogni sem tudok- egy 3 ágyas szobában a többi anyukával, aminek egyébként előnye is van és azon kapom magam, hogy az önbizalmam nullára csökkent.

Egy versenyhelyzetbe csöppentem pillanatok alatt, ahol, na nézzük csak, vajon mi szenvedünk jobban a császáros sebünkkel, vagy te a szétszakadt gátaddal?

Az én gyerekem már ennyi millit szopizott és ennyi grammot hízott, a tiéd kevesebbet?

Ja, ők pillanatok alatt tisztába tették a gyereket én meg ott szerencsétlenkedtem, hogy szabadítsam ki a karját a ruhából, ahelyett, hogy a karját húznám ki a helyéről.

Ha super mom létezik, tudtam, nem én vagyok az!

Megtépázott önbizalommal mentem haza és teljes kétségbeeséssel, hogy mi lesz velem otthon egyedül? Képes vagyok e a picikémet normálisan ellátni? Aztán persze otthon, az én drága anyukám, aki már nagyon várta a nagymamaságot, ott volt velünk az első két hétben, hogy a férjemmel mindenbe bele jöjjünk. 

Aztán persze jött a miért nem alszik, hogy ringassam, hol aludjon, szopik e eleget, hízik e rendesen….végtelenségig lehet sorolni. Emlékszem, egyszer ráüvöltöttem a férjemre, hogy azonnal hívja a mentőt, mert fullad a gyerek, aztán kiderült, hogy a többezres hangkészletéből, amivel világra jött, csupán egyet gyakorolni volt kedve 🙂

Ja igen, még a 20 kilóval gyarapodott testemről nem is beszéltem. Én naiv azt hittem, hogy majd hipp-hopp eltűnik a hasam szülés után, meg majd leolvadnak a kilók a szoptatástól. Hát nem! Már vagy 4-5 hónapos volt a lányom, mikor átadták a helyet a villamoson.:)

Na és a plázák… Otthon lévő anyukaként ha emberek között akarsz lenni, elmész egy közeli plázába, vagy valami más forgalmas helyre, bevásárolni a gyerekkel. Jó kis program. Aztán látod a jó kis ruhákat, meg a csinos nőket, meglátod magad a kirakatban és megsemmisülve mész haza.

Egyszer egy barátnőm, gondolta csináljunk csajos programot, kimozdít az egyforma napokból, apa vigyáz a gyerekre, menjünk el vásárolni, vegyünk új ruhát, milyen jót is tud az tenni a női léleknek. Na, mit tippelsz, mi lett a vége? Ő vett magának egy pár csini cuccot én meg az első próbafülkés élmény után azt mondtam, hogy biztos nem megyek be még egyet felpróbálni…Úgysem jó egy sem, úgysem tetszem magamnak semmiben sem. És naná, hogy utálod magad, rosszkedvű leszel.

Mi ez, ha nem önértékelési probléma?

Lehet olyan jófej férjed, mint az enyém, aki így is százszor elmondta, hogy gyönyörű vagyok, de nem hittem el, mert én utáltam azt, ahogy kinézek.

Hogy ez hat e a hangulatodra, a mindennapjaidra? Igen.

Hat e a párkapcsolatodra? Igen.

Lehet e így is szeretni magad? Igen.

Csak ezt akkor én még nem tudtam!

Most már tudom. 

NEKED IS MEGMUTATOM!

Kattints a gombokra!

ÖNSZERETET
4 hetes online önismereti játék-sorozat!
A testkép és az önértékelés