A koronavírus idején.

Változz a változásban.

6.nap

Adj valamit te is!

Tegnaptól már nem járnak iskolába a gyerekek, nem csak a mieink lesznek itthon. Elkezdődik a távoktatás. Nehéz most felmérni, hogy mivel fog ez járni és mennyi ideig fog ez tartani.Nagyon sok összefogást segítő kezdeményezés tűnik fel a közösségi médiában. Olyan jó ezt látni. Arra gondolok, hogy basszus, igenis összetartó ez a világ és itt ez a sok jó ember, akiben ott a segítőkészség, az önzetlenség, a kreativitás utáni vágy, a mindent megoldás képessége. Megfogalmazódik bennem, hogy én is szeretnék csatlakozni ehhez.

Megszólalt bennem a hang: Adj valamit te is!

Leültem átgondolni, mivel jár majd ez a megváltozott helyzet, hogy folyamatosan együtt lesznek a családok. Egyre kevesebb ember jár vagy tud bejárni a munkahelyére, otthonról kell dolgozni. De a gyerekeknek otthonról kell tanulni is. Az ovisoknak is otthon kell lenni, miközben anya vagy apa home officeban nyomja. Megjósolható eleinte a káosz, a türelmetlenség, az átállás miatti stressz. Új struktúrák kialakítása, működtetése. Az embereknek szükségük lesz arra, hogy levezessék a stresszt. Nem tud elmenni kondizni, vagy futni, esetleg utazni, tehát más módszerekre lesz szükség. Más szokásokat kell kialakítani az életünkben. Kellenek rendszerek, de azok teljesen máshogy néznek majd ki, mint eddig. Most aztán rendesen összecsúszik majd munka és magánélet. 

Szóval elkezdtem gondolkodni a saját rendszeremen arra vonatkozóan, hogy hogyan segíthetek, meg arra vonatkozóan is, hogy hogyan éljek, mire figyeljek oda magamnál és a családomnál. 

Neki ültem hát, és készítettem  egy játék sorozatot az otthon maradt gyerekeknek. ( Ha anyukaként ez érdekes számodra, JELENTKEZZ ITT a zárt csoportomba a Facebookon.) Nem tudnak kimenni játszótérre, nincs tesi óra, nem lehet folyton a tv-t bámulni. Kell valami, ami lefoglalja őket, ami feladatot ad nekik, ami izgalmas is és jó hatással van a kreativitásukra is. Tudom, nem most van erre szükség. Még most az elején senki sem tudja elképzelni, hogy jól jön egy beszélgetés, vagy egy játék, vagy egy viccelődős este…

Dolgoztam egész délután. A munka, amit szeretsz, elég sok erőt ad. 

Egyértelmű lett számomra, hogy nagyon kell figyelnem magamra, ha valóban segíteni szeretnék másokon. Most a gyerekeken, de aztán majd szépen sorban a felnőtteken is. Az egyedül otthon lévőkön, vagy az egymás agyára menőkön, a folyton veszekedőkön, vagy a bezártság érzését utálókon.. 🙂

Te, aki most ezt olvasod, ülj le és gondolkodj el rajta, hogy te mivel tudsz segíteni! Mert te is tudsz! Akár egy kenyérsütős recepttel, akár egy filmajánlóval, akár a párod vagy a gyermeked vagy a barátaid felé tett kedves gesztussal, akár egy játékkal, akár a másik megnevettetésével. Nem viccelek! Nem kell sok.

Előző