Mai nap a tanulásé. Újra gyereknek lenni és találkozni matematikai függvényekkel…Hm…mondhatnám, hogy ez maga a mennyország…Ja, nem, nem ezt akartam. Ez inkább rémálom, hisz a reál tantárgyak mindig megnehezítették az életemet a suliban. Miért?

Mert a szavaknak ereje van.

5.-ben kezdődött. Addig kitűnő tanuló voltam. Aztán felsős leszel, új tanárokat kapsz, nem babusgat már az osztályfőnök…Mondjuk, emlékeim szerint minket addig sem babusgatott. Vicces, ez talán más lett. Látva a gyerekeim tanítóit, mindketten megkapták a gondoskodást, a kedvességet alsóban. Hálás is vagyok ezért nekik, mert nagyon fontos ez. Nekem minden évben más osztályfőnököm volt még alsóban is…Nem a védő burokra emlékszem.

Na szóval, felsőssé válni azt is jelenti, hogy elég éretté vált a személyiséged ahhoz,  hogy befogadni, elfogadni tudd a szaktanárok elvárásait, viselni tudd hangulatuk ingadozásait. Persze, hisz ők is emberek. Nekik sem könnyű. Ezt tudom.

Én a 80-as években voltál sulis. Persze azóta minden más lett! Azóta már sokkal gyermekközpontúbb az oktatás, sokkal több joga van a tanulónak, melyekkel rendszeresen és következetesen élhet, partnerként van kezelve , odafigyelnek a véleményére, amelyet bátran megfogalmazhat és képviselhet, csupa-csupa hasznos információval tágítják a tudatát, és tisztelik őt. Ja, nem, ezek a dolgok csak nyomokban fellelhetők a valóságban…Természetesen sarkítok, hisz kivétel mindig van és mindig volt. De azért ráférne az oktatási rendszerre egy alapos megújulás. Nem igaz?

Szóval akkor ott 5.-ben jól megszégyenítettek nyilvánosan az egész osztáéy előtt. Mert nem értettem a feladatot. Ott valami megváltozott. Onnantól kezdve már semmilyen körülmények között nem tudtam elképzelni magam 5-ös tanulónak matekból. Bekerültem a “hülyevagyokmatekból” skatulyába. Olyannyira tudja ezt magában pörgetni az ember, hogy majdnem megbuktam belőle az érettségin is. Így hat ránk a kudarc. A dogmák. Ha hagyjuk. Én hagytam. Ma már nem hagynám.

És akkor most vissza a jelenbe. Matek feladatokat oldok meg és egyáltalán nem rémálom, hanem  imádom! El szoktam kérni a lányaimtól a logikai feladványokat is, mert imádom. Imádok rájönni, hogy működik.

 Nincs rajtam teher, megfelelni vágyás, félelem. Ennyire egyszerű dolgokon múlik.

üres osztályterem, padokra felrakott székekkel

Figyelj, mit mondasz a gyerekednek! 

A szavaknak ereje van.

Van egy nagyon jó kis igaz történet erről, ITT.

Nem tudod megvédeni minden egyes beszólástól, megalázástól. De mindenben megerősítheted őt! Hagyd őt szárnyalni! Hagyd őt bízni magában! Különben is, kik vagyunk mi, hogy eldöntsük, mire képes és mire nem? Saját magunkról talán tudjuk?

/ De megtudhatod. ITT mutatom, hogyan./

Néha évekbe telik rájönni, hogy megy valami, amiről azt hittük, hogy nekünk ez sohasem sikerülhet…Ezek dogmák, melyek ráülhetnek az életünkre.

Olvasd el ITT, hogy mit okozhatnak.

Ha hagyjuk.